Címer

Vas megye címere

Kortárs nyugati krónikások tanúbizonysága szerint az augsburgi csatát (955) követően a magyarok lóhalálában kezdték megerősíteni nyugati határaikat. Folyók, tavak, mocsarak, mesterségesen elárasztott területek mentén épült ki ez a védelmi rendszer.

Ahol nem támaszkodhatott vizekre, ott sáncrendszert építettek ki, hatalmas fák kidöntésével akadályokat, csapdákat, útelzárásokat készítettek, melyeken az átjárást szigorúan őrzött kapuk és erődök biztosították. Ennek a szervezetnek óriási volt a vasszükséglete. Amikor ezt a védelmi vonalat mélységében is tagolták, megteremtődött a határvármegyék életrehívásának lehetősége. Szent István nevéhez köthető Vas vármegye megalapítása, amelynek központi erőssége, egyben a korabeli hadiipar (a vasművesség) központja is Vasvár (Castrum Ferreum) lett. A védelmi feladatokat felderítők (exploratores), őrök (speculatores), íjászok (sagittarii), vigyázók (custodles), kapuőrök (ianitores), hírvivők (Praecones) látták el, élükön őrnaggyal (maior speculatorum), aki a vasvári ispánnak volt alárendelve. Ezek egy részét katonai segédnépekből állították ki (az Őrségben székely telepítettekkel, másutt oroszokkal, besenyőkkel), akik tevékenységükért különféle kiváltságokban részesültek.

Anonymus már a honfoglalás kapcsán említi Vasvárt, melynek lakosaitól a magyarok túszokat szednek, Salamon király pedig egy ízben a szomszédos Ikervárott (Geminum Castellum) üli meg a karácsonyt.

Határbeli helyzete miatt gyakran volt trónkövetelők (postumus István, III. Endre) kiindulási bázisa, vagy a törvényes király (IV. Béla, Károly Róbert, Mátyás) elleni lázadások tűzfészke. A török időkben is jelentős védelmi funkciót látott el (Kőszeg 1532., Szentgotthard 1664., stb.). A megye székhelye 1579 óta Vasvár helyett de facto Szombathely lett, ám hivatalosan csak 1774-től. A kuruc időkben Béri Balog Ádám és Bottyán János generális hadai járták. A trianoni végzés (1920) következtében nyugati részét Ausztriához, a délit pedig Jugoszláviához csatolták.

A vármegye korai pecséthasználatára nincs adatunk, valószínűleg az 1550. évi 62. articulus megjelenése után készítettek typariumot, de a pecsétkép kifejezetten az Anjou-korra utal a patkót tartó struccal.

A fennmaradt pecsétlenyomatok nehezen értelmezhetők (a pecsétnyomó később elveszett), a köriratuk: SIGILLVM COMITATVS CASTRI FERREI.

Egy 18. század elején készült leírás szerint: “Vasvár vármegye nyugatról Ausztria, keletről Veszprém, északról Sopron, délről Zala régiókkal határos. Elnevezését az egykor és ma is jelentősebb nevű városról a várról nyerte, melyet latinul Castrum Ferreum-nak, magyarul Vasvárnak mondanak.” Címere: ’A vár vas bástyáján vagy másképpen a Vas kapu (mely a várral azonos) bástyáján a pecsét felső részében helyet foglalva strucc madár jelenik meg. A madár csőre egy vas lópatkó középső részét (partem solae equinae ferreae mediam) ragadja meg. Ezért (címere) neve alapjelentésének minden tökéletesen megfelel.”

Ezt a pecsétet 1836-ban a megye magyar felirattal kívánta ellátni, amit az uralkodó a következő évben engedélyezett, így 1838 februárjától már így használták.

A megye mai címere (rendeleti szövet): “kék színű tárcsapajzsban, ormozott ezüst bástyán jobbra lépő, csőrében patkót tartó ezüst struccmadár. A pajzsot jobbról és balról – a megye történelme során kialakult és a törvényhatóságok által korábban megalkotott címernek megfelelően kék – ezüst foszladék övezi.”

További információk Magyarország címereiről itt érhetőek el.

Skip to content

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás