Szentgotthárdi Kaszagyár

betűméret növelése      nyomtatás      küldés email-ben

Csaknem 100 éven át ugyanazokkal a berendezésekkel készültek a világhírű kaszák a szentgotthárdi gyárban. A 2001-ben bezárt üzemben még mindig ott vannak például az alapítás-korabeli farkaskalapácsok, amelyeket szélesítésre használtak. Ha a megyei múzeumnak sikerülne pályázati pénzhez jutnia, ipartörténeti múzeumot hoznának létre az egykori gyárból.

A Szentgotthárdi Kaszagyárban egy évszázadon át készültek a hazai és a külföldi piacokon egyaránt népszerű kaszák, sarlók és más mezőgazdasági eszközök. Az üzemet a cisztercita apátság egykori malmából alakította ki első tulajdonosa, akinek az ausztriai Mondseeben már volt hasonló gyára.

  Mukicsné Kozár Mária múzeumvezető, Pável Ágoston Múzeum, Szentgotthárd

"Ez a kaszagyár az első és egyetlen kaszagyár Magyarországon, az alapítója báró Wieser József volt, 1902-ben alapította, akkor kért iparengedélyt, és később, 1906-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara adott egy hivatalos bizonyítványt arról, hogy valóban használhatja a cég nevében, hogy "első" magyar kasza- és sarlógyár, mivel a szentgotthárdin kívül más kasza- és sarlógyár nem létezik Magyarországon és társországai területén."

   Kovács Gyula ny. műszaki igazgató

"'60-ban, amikor idejöttem, ez akkor is így nézett ki, és amikor leálltunk a kaszagyártással, akkor is így nézett ki."

A kaszagyár központi része már az alapításkor is hasonló képet mutatott. A technológia a gyár fennállásának 99 esztendeje alatt nem sokat változott, hiszen a kaszakészítés mindvégig alapvetően kézi munkát igényelt. A több mint 50 művelet közül a kaszalapok szélesítését ezekkel a farkaskalapácsokkal végezték. A hatalmas, bükkfanyelű eszközök egyidősek a gyárral.

Kovács Gyula ny. műszaki igazgató

"Van egy központi motor, villanymotor. Végigjön az egész üzemen a transzmisszió-tengely. Ez egy transzmissziós hajtás. Hát aki ért hozzá, az tudja, hogy mi ez. Onnan kapja minden kalapács a meghajtást. Ez a tengely van meghajtva, hátul van egy bütykös tárcsa, amik így kiállnak belőle, az megemeli a nyelet, ugye itt van a forgástengely, ott lenyomja, megemelkedik, és amikor a bütyök elhagyja, a súlyánál fogva leesik, és az alatt munkálják meg a kaszát."

A kalapács nyelét gyakran kellett cserélni, mert az állandó áztatás ellenére egy idő után kiszáradt, berepedt. Csakúgy, mint a tölgyfa tuskó, amelyet 3 méter mélyen ástak a földbe. A szélesítőket nagyon megbecsülték, hiszen ezt a kivételes adottságot követelő munkát az iskolában nem lehetett megtanulni, s az üzemben is csak fél év után derült ki, hogy valaki alkalmas-e rá.

Kovács Gyula ny. műszaki igazgató

"És akkor tessék elképzelni, milyen ügyesnek kellett lenni egy kaszaszélesítőnek, azt szokták mondani, hogy olyan ütemérzékének, jobb ütemérzékének kellett lenni, mint egy zenekarban a dobosnak. Mert amilyen gyorsan működött, a kaszát adták, egy helyre kettőt nem üthetett, mert ha egy helyre kettőt ütött, az már selejt, és akkor még ráadásul ezt a lapot meg kellett fordítani."

A munkások állandó forróságban, igen nehéz fizikai munkát végeztek. Az évtizedek során sarlót, kapát, ásót, fejszét is készítettek, 1933-tól pedig vívópengét, később díszkardokat is gyártottak. A legkeresettebb terméknek azonban a kasza számított, amelyből a 30-as években már 190 félét gyártottak.

Kovács Gyula ny. műszaki igazgató

"Világhíre volt neki. Nagyon jó kaszákat, minőségre nagyon jó kaszákat gyártottak itt. - Mi volt a titka? - Az óriási nagy tapasztalat és a jó anyagminőség."

Az alapanyagként használt acélt 1945-ig Svédországból és Stájerországból, majd a háború után Diósgyőrből szerezték be, a tanult szakmunkások pedig sokáig osztrákok voltak.

Mukicsné Kozár Mária múzeumvezető, Pável Ágoston Múzeum, Szentgotthárd

"A szakmunkások 1920-ig mind külföldi szakmunkások voltak, 1920-ban kezdték a Szentgotthárd környéki lakosokat betanítani, és ezért egészen 2001-ig a Szentgotthárd környékieknek ez megélhetést biztosított, hogy a kaszagyárban dolgozhattak."

A többszöri átszervezések és tulajdonosváltások után a gyár 2001-ben befejezte a termelést. Az alapítás 100. évfordulóján kiállítás nyílt az üzem melletti múzeumban. A világszerte ismert szentgotthárdi kaszákból itt is őriznek néhényat. Mindegyiken ott a gyár védjegye, amely jelzi, hogy a terméket Szentgotthárdon készítették.

Kovács Gyula ny. műszaki igazgató

"Kezdettől fogva a kígyó és a korona, ez a védjegye a cégnek. Volt. Tehát amíg termékek készültek, kasza, sarló, mindegyikbe ez bele lett, a termékbe bele lett nyomtatva."

A gyárépületet és a benne lévő berendezéseket 2005-ben műemlékké nyilvánították. Most gazdára várnak. A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága szeretné megőrizni és bemutatni az ipari emlékeket.

Mukicsné Kozár Mária múzeumvezető, Pável Ágoston Múzeum, Szentgotthárd

"Azt hiszem, hogy ehhez egy uniós pályázatra lesz szükség, hogy magát az épületet meg tudjuk vásárolni, és egy állandó kiállítást készítsünk, mivel ez egy egyedülálló ipartörténeti emlék nemcsak Magyarországon, hanem Európában, és a látogatóink nagyon keresik."

Tanai Ibolya

Forrás: Pro-28 Stúdió
betűméret növelése      nyomtatás