Dr. Hegedüs Csaba

betűméret növelése      nyomtatás      küldés email-ben
Birkózó, szövetségi kapitány, elnök. Sárváron született 1948. szeptember 6-án.

Ő nyerte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét. Világ-, kétszeres Európa-bajnok. Visszhangos sikerekkel teli szövetségi kapitány. Az általa alapított,irányított Mr.Tussportiskola a hazai utánpótlásnevelés új útjait nyitotta meg.

Sárváron kezdte az általános iskolát is, a birkózást is. 1958-ban Szombathelyre költözött a család, a külföldre távozott apa nélkül. Itt folytatódott minden, a birkózás egy nagy egyesületben, a Haladásban. Az iskola a Nagy Lajos Gimnázium volt egy évig, majd villanyszerelő ipari tanuló, a 405. sz. Szakmunkásképző Intézet diákja lett. A Haladás szakosztályának megszűnése után a jogutód, a 65. sz. AKÖV sportolójaként edződött a szőnyegen. Pályafutását könyvek örökítették meg, a legfontosabb állomásokat Szekeres István Fejezetek egy bajnok életéből című, Hegedüs Csabáról szólóból vettük.

1967. Budapestre igazolja a Vasas (később a bátyja, Miklós is követi), ahol többek között a nehézsúly kétszeres olimpiai bajnoka, Kozma István birkózott.

1971. A szófiai világbajnokságon újoncként, csupa kétvállas győzelemmel aranyérmet nyer a kötöttfogásúak 82 kilós súlycsoportjában. Itthon az Év sportolójának választják.

1972. A müncheni olimpia bajnoka, övé a magyar sport 100. ötkarikás aranya.

1973. Nagyon súlyos gépkocsibaleset szenved, heteken át reszketni kell az életéért, hónapokon át kórházak lakója.

1975. Ismét világbajnokságon birkózik, Minszkben negyedik úgy, hogy a régi, nagy vetélytárs, Nazarenko csak erős bírói segédlettel tudja legyőzni.

1976. Leningrádban Európa-bajnoki címet nyer. Feleségül veszi Sinkovits Mariann színésznőt, három gyermekük születik, Bernadett, Olimpia és Csaba.

1977. Új súlycsoportjában, a 90 kilóban nyer Európa-bajnokságot a törökországi Bursában.

1979. Befejezi az egyetemet, jogi doktorátust szerez.

1979. Kezdő szövetségi kapitányként a magyar birkózás legeredményesebb világbajnokságát produkálja San Diegóban, 4 aranyéremmel. És még tíz nagyszerű esztendő következik, három olimpiai bajnoki címmel.

1989. A Magyar Birkózó Szövetség alelnöke.

1992. A közgyűlés elnökké választja.

2006. Az általa alapított és irányított Mr. Tus-sportiskola első eminense, a mindössze tizenkilenc éves Lőrincz Tamás felnőtt Európa-bajnokságot nyer, és a tanítványok 2 arannyal és egy sor más éremmel zárják a szombathelyi junior Eb-t.

A 2007. évi kötöttfogású veterán-világbajnokság alatt, ahogyan Szekeres István sajtófőnök az általa szerkesztett műsorfüzetben fogalmaz: Régi játszótársak randevúján érdekes múltidézésbe kezdtünk mi is. Az egyik résztvevő, Hegedüs Csaba adott volt, a másik pedig különleges meghívottként látogatott Szombathelyre. Ahmed Köksal a neve, ő vezette 1971-ben a 82 kilósok kötöttfogású döntőjét, az előző évi világbajnok, a szovjet Anatolij Nazarenko és az újonc Hegedüs Csaba között. Harminchat év távlatából így emlékezik a török a szőnyegen történtekre:

„Az ifjú magyar a fináléig minden meccsét tussal nyerte, kíváncsian vártam én is a Nazarenko ellenit. A szakírók úgy fogalmaztak a világbajnokról, hogy kifinomult a technikája, könnyed a fogáskeresése, a stílusa mentes az erőlködéstől. Gyors volt, mint a rakéta, kemény, mint az acél. Az első menetben bizonyította is, hogy az új birkózás mintaképe, 5:1-re vezetett. Szünet után az 59. másodpercben Csaba megkontrázta Nazarenko egyik fegyverét, a hátraesést. Nazarenko indított, Hegedüs blokkolta, s ebben a pillanatban már ő repítette hátra az egyensúlyát, stabilitását vesztett világbajnok testét. A hídból nem volt kiút, két váll, s ezzel új világbajnokot avatott a világ. A közönség felállva tapsolta a magyar fiút, akit akkor már „Hegedus tus! Hegedus tus!” kiáltással fogadott, amikor szőnyegre szólították. Lefújtam a meccset. Csaba nem hallhatta, mert tovább tartotta a szőnyegen Nazarenkót. A vállát ütögetve közöltem, nyert, vége… Hát így történt. Most meg itt vagyok, az akkori aranyérmes, a jelenlegi magyar elnök hívására jöttem el Szombathelyre, ahol a kezdeti lépéseit megtette a szőnyegen. Azóta igazi barátság szövődött közöttünk, de ez elmondható az egész török és magyar birkózásról is.”

Hegedüs a róla megjelent könyvben így vall a döntő előzményeiről: „Sok álmatlan éjszakám volt előtte egy évig, attól kezdve, hogy Nazarenko Edmontonban világbajnok lett. Végső soron a helyét terveztem elfoglalni, akartam, hogy az aranyért vele birkózzak. Az előzmények jól alakultak, a döntő előtt mindenkit tussal vertem. Mondta is a mesterem, Müller Ferdinánd, milyen szép lenne, ha erre a világbajnokságra úgy emlékeznénk, hogy mindenkit tussal vertél. A többi ismert, hiszen sikerült a világbajnokot letaszítani a trónról, méghozzá úgy, ahogyan Müller Nándi szerette volna: két vállal nyertem.”

Most már elismeri, nagyon jól hallotta Köksal sípját, s a közönség ünneplését is, de azt a csodálatos érzést szerette volna néhány másodperccel megnyújtani.

A múltidézéshez az is hozzá tartozik, hogy rá egy évre, a müncheni olimpián is összecsapott a két világklasszis. Csak akkor nem a döntőben, hanem a sorsolás szeszélye folytán az első fordulóban. Ott is Hegedűs nyert, igaz nem tussal, hanem a 3x3 perces küzdelemben, 5:4-re. Ennyi lett a döntő végeredménye is, azt a jugoszláv Milan Nenadics ellen birkózta Csaba, s övé lett a magyar sport századik olimpiai aranya.

Bodor Ferenc

betűméret növelése      nyomtatás